Mikor végkép elhagyatottnak érzed magad, nem tudod elmondani senkinek sem mi nyomaszt , pedig lenne aki meghallgat de szavakba nem tudod önteni érzéseidet ….Üressé teszi a hétköznapjaidat..Próbálom újra összetenni magamat…. Összetenni..lelkemet,testemet,eszemet… De olyan nehéz …. Mintha hiányozna valami/valaki..Minél többször kell felállnom, annál nehezebb… Fojtogat maga az élet…
Most értettem meg 100%-ig senkinek nem tudok megnyílni…
Először önmagad felé kell megnyílnod, önmagaddal a fájdalmaiddal kell szembenézned, és ha ez sikerült, csak utána leszel képes valaki más felé is.
Ha nem mered kimondani magadnak, akkor írd le önmagadnak az emlékeidet, mindazt, amit megéltél, amit fontosnak tartottál, és előbb-utóbb rájössz arra, hogy mindez csak akkor válhat egy teljes egész képpé, ha a pozitívumok mellett a negatívumokkal is szembe mersz majd nézni, mert így fogsz teljes egészében rátekinteni.